Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 139:8-17 Revideált Új Fordítás Biblia (RÚF)

8. Ha a mennybe szállnék, ott vagy,ha a holtak hazájában feküdnék le,te ott is jelen vagy.

9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék,és a tenger túlsó végén laknék,

10. kezed ott is elérne,jobbod megragadna engem.

11. Ha azt gondolnám,hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

12. a sötétség nem lenne elég sötét neked,az éjszaka világos lenne, mint a nappal,a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

13. Te alkottad veséimet,te formáltál anyám méhében.

14. Magasztallak téged,mert félelmetes vagy és csodálatos;csodálatosak alkotásaid,és lelkem jól tudja ezt.

15. Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titkon formálódtam,mintha a föld mélyén képződtem volna.

16. Alaktalan testemet már látták szemeid;könyvedben minden meg volt írva,a napok is, amelyeket nekem szántál,bár még egy sem volt meg belőlük.

17. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem,mily hatalmas azoknak száma!

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 139