1. A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálszés ismersz engem.
2. Tudod, ha leülök vagy ha felállok,messziről is észreveszed szándékomat.
3. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,gondod van minden utamra.
4. Még nyelvemen sincs a szó,te már pontosan tudod, Uram.
5. Minden oldalról körülfogtál,kezedet rajtam tartod.
6. Csodálatos nekem ez a tudás,igen magas, nem tudom felfogni.
7. Hova menjek lelked elől?Orcád elől hova fussak?
8. Ha a mennybe szállnék, ott vagy,ha a holtak hazájában feküdnék le,te ott is jelen vagy.
9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék,és a tenger túlsó végén laknék,
10. kezed ott is elérne,jobbod megragadna engem.
11. Ha azt gondolnám,hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12. a sötétség nem lenne elég sötét neked,az éjszaka világos lenne, mint a nappal,a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13. Te alkottad veséimet,te formáltál anyám méhében.
14. Magasztallak téged,mert félelmetes vagy és csodálatos;csodálatosak alkotásaid,és lelkem jól tudja ezt.
15. Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titkon formálódtam,mintha a föld mélyén képződtem volna.
16. Alaktalan testemet már látták szemeid;könyvedben minden meg volt írva,a napok is, amelyeket nekem szántál,bár még egy sem volt meg belőlük.
17. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem,mily hatalmas azoknak száma!
18. Számolgatom, de több a homokszemeknél,és a végén is csak nálad vagyok.
19. Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst,és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20. Akik csalárdul beszélnek rólad,ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21. Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram?Ne utáljam-e támadóidat?
22. Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket,hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23. Vizsgálj meg, Istenem,ismerd meg szívemet!Próbálj meg,és ismerd meg gondolataimat!
24. Nézd meg, nem járok-e téves úton,és vezess az örökkévalóság útján!