1. Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2. Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3. Vesszen el a nap, amelyen születtem,az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4. Legyen sötét az a nap,ne törődjék vele Isten odafönt,ne ragyogjon rajta napsugár!
5. Sötétség és homály vegye birtokába,felhő lakjon rajta,nappal is sötétség tegye rémisztővé!
6. Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát!Ne kerüljön az év napjai közé,ne számítsák bele a hónapok számába!
7. Legyen az az éjszaka meddő,ne hallatsszon akkor örömujjongás!
8. Hozzanak rá rontást,akik meg tudnak átkozni egy napot,és képesek felingerelni a Leviatánt.
9. Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok,hiába várjon világosságra,ne lássa meg a hajnal sugarait,
10. mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11. Miért nem haltam meg,mikor megszülettem?Miért nem múltam ki,mikor anyám méhéből kijöttem?