10. Nem éheznek és nem szomjaznak majd,nem bántja őket a nap heve,mert az terelgeti őket,aki könyörült rajtuk,az vezeti őket forrásvizekhez.
11. Utat készítek a hegyeken át,és feltöltik majd az országutakat.
12. Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,ujjongásba törjetek ki, hegyek!Mert megvigasztalja népét az Úr,és megkönyörül az elesetteken.
14. De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?De ha ő meg is feledkeznék,én akkor sem feledkezem meg rólad!
16. Íme, a tenyerembe véstelek be,szüntelenül előttem vannak falaid.
17. Fiaid hozzád sietnek,pusztítóid és rombolóid pedigkivonulnak belőled.
18. Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.Életemre mondom – így szól az Úr –,hogy ékszerként veszed föl valamennyit,magadra aggatod őket,akár egy menyasszony!
19. Feldúlt országod pusztán heverő romjaimég szűkek lesznek az ott lakóknak,mert eltávoznak pusztítóid.
20. Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjek ide én is!
21. Így töprengesz akkor majd magadban:Ki szülte ezeket?Hiszen én gyermektelenés meddő voltam,fogságban éltem, száműzötten.Ki nevelte ezeket?Hiszen én egyedül maradtam:honnan valók hát ezek?