13. Reggelig igyekeztem megnyugodni,de úgy törte össze minden csontomat,mint az oroszlán;még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
14. Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,úgy nyögtem, mint a galamb.Szemeim bágyadtan néztek a magasba:Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15. Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,azt tette velem.Messze elkerül az álomlelkem keserűségére.
16. Uram, az éltet mindenkit,és engem is az éltet,hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!
17. Bizony, javamra válta nagy keserűség.Hiszen megmentettélaz enyészet vermétől,és hátad mögé vetettedminden vétkemet.
18. Mert nem a holtak hazájábanmagasztalnak téged,nem a halottak dicsőítenek,akik már leszálltak a sírba,hűségedben nem reménykedhetnek.
19. Az élő, csak az élő magasztalhat téged,akárcsak én most.Az apák tanítják fiaiknak,hogy te hűséges vagy.
20. Megszabadított engem az Úr,pengessük hát a lantotaz Úr házábanegész életünkben!
21. Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.
22. Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?