1. Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak:Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges,lovat lovasával a tengerbe vetett.
2. Erőm és énekem az Úr,megszabadított engem.Ő az én Istenem, őt dicsőítem,atyám Istene, őt magasztalom.
3. Az Úr vitéz harcos, „az Úr” az ő neve.
4. Szekereit, hadáta fáraónak tengerbe vetette,válogatott, legjobb harcosaibelevesztek a Vörös-tengerbe.
5. Elborította őket a mélység,kőként szálltak a mélybe.
6. Jobbod, Uram, dicső az erőtől,jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget.
7. Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.
8. Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,gátként megálltak a futó habok.Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
9. Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.
10. Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
11. Kicsoda olyan az istenek között,mint te, Uram?Kicsoda olyan felséges szentségében,félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
12. Kinyújtottad jobbodat,és elnyelte őket a föld.