1. Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak:Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges,lovat lovasával a tengerbe vetett.
2. Erőm és énekem az Úr,megszabadított engem.Ő az én Istenem, őt dicsőítem,atyám Istene, őt magasztalom.
3. Az Úr vitéz harcos, „az Úr” az ő neve.
4. Szekereit, hadáta fáraónak tengerbe vetette,válogatott, legjobb harcosaibelevesztek a Vörös-tengerbe.
5. Elborította őket a mélység,kőként szálltak a mélybe.
6. Jobbod, Uram, dicső az erőtől,jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget.
7. Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.
8. Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,gátként megálltak a futó habok.Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
9. Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.
10. Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
11. Kicsoda olyan az istenek között,mint te, Uram?Kicsoda olyan felséges szentségében,félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
12. Kinyújtottad jobbodat,és elnyelte őket a föld.
13. Hűségesen terelgetede megváltott népet,erőddel vezeted őt szent hajlékodba.
14. Hallják a népek, s beleremegnek,fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15. Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,Móáb hatalmasait rettegés fogja el,kétségbeesik Kánaán minden lakosa.
16. Rettentő félelem szakad rájuk,hatalmas karodtól néma kővé válnak,míg átvonul a néped, Uram,míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.
17. Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,melyet lakóhelyednek készítettél, Uram,a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18. Az Úr uralkodik örökkön-örökké!
19. Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
20. Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva.
21. Mirjám így énekelt előttük:Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges,lovat lovasával a tengerbe vetett!
22. Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
23. Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.
24. Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?
25. Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket.
26. Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.
27. Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.