14. A földön hagyja tojásait,és a porban költeti ki.
15. Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja,és a mezei vad eltaposhatja.
16. Fiaihoz oly mostoha,mintha nem is az övéi volnának.Nem retteg attól,hogy kárba vész fáradsága.
17. Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet,nem részesítette értelemben.
18. De ha nekirugaszkodik,nevet a lovon és annak lovasán.
19. Te adsz-e erőt a lónak,te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20. Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét?Büszke horkantása félelmetes.
21. Kapálja a csatateret,örvend erejének,és nekirohan a fegyvernek.
22. Neveti a rettegést, nem remeg,nem fordul vissza a kard elől.
23. Csörög rajta a tegez,csillog a lándzsa és a kopja.
24. Dübörögve, reszketvedobog a földön,nem marad veszteg,ha zeng a kürt szava.
25. Nyerít, valahányszor megszólal a kürt,már messziről megérzi a harcot,a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26. A te értelmed műve az,hogy szárnyra kel az ölyv,és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27. A te parancsodra száll-e magasan a sas,és rakja magasban a fészkét?
28. Kősziklán lakik, ott tanyázik,a sziklafokon és a bérctetőn.
29. Onnan kémlel ennivaló után,messzire ellátnak szemei.
30. Fiókái vért szívnak,és ahol sebesültek vannak, ott terem.