17. Szedd föl a földről batyudat,ostromolt város lakosa!
18. Mert ezt mondja az Úr:Én most kiröpítem parittyámbólaz ország lakosait.Sarokba szorítom őket,rájuk fognak találni.
19. Jaj nekem, összetörtem,gyógyíthatatlan a sebem!Azt gondoltam, hogymajd csak kibíromezt a bajomat.
20. De ledöntötték sátramat,eltépték a sátorköteleket.Fiaim elhagytak, nincsenek.Nem feszíti ki senki a sátramat,nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21. Bizony, ostobák voltak a pásztorok,nem keresték az Urat.Ezért nem boldogultak,egész nyájuk szétszóródott.
22. Már a hír is megérkezett,nagy zúgás hangzikészak földje felől:Júda városai sivár pusztává válnak,sakálok tanyájává.
23. Tudom, Uram, hogy az embernem ura élete útjának,és a rajta járónem maga irányítja lépteit!
24. Fenyíts minket, Uram, de mértékkel,ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!