1. Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza!
2. Így szól az Úr:A pogányok szokásátne tanuljátok el,és az égi jelektől ne rettegjetek,mert csak a pogányokrettegnek azoktól!
3. Bizony, a népek bálványai hiábavalók.Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben,a mesterember keze készíti el baltával.
4. Ezüsttel és arannyal díszítik,szögekkel és kalapáccsal rögzítik,hogy ne inogjon.
5. Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön:nem beszélnek, hordozni kell őket,mert menni sem tudnak.Ne féljetek tőlük, mert nem tudnaksem rosszat, sem jót tenni!
6. Nincs hozzád hasonló, Uram!Nagy vagy te, s hatalmad általnagy a te neved.
7. Ki ne félne téged, népek Királya?Bizony, megillet ez téged!Mert nincs hozzád hasonlóa népek bölcsei közöttegyetlen országban sem.
8. Egyaránt ostobák és bolondok,hiábavaló a bálványok útmutatása:fából vannak!
9. Tarsísból hozott ezüsttelés úfázi arannyal vonják be;mesterember csinálmánya,ötvös keze munkája,öltözetük kék és piros bíbor,ügyes mesterek munkája valamennyi.
10. De az Úr az igaz Isten,élő Isten, örökkévaló Király!Háborgásától megrendül a föld,nem bírják el bosszús haragját a népek.
11. Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.
12. Az Úr ereje alkotta a földet,az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,az ő értelme feszítette ki az eget.
13. Mennydörgő szaváravíztömeg támad az égen,felhőt hoz fel a föld széléről;villámokat alkot az esőhöz,és szelet bocsát ki kamráiból.
14. Megáll a tudományaminden embernek,szégyent vall bálványávalminden ötvös,mert csalódik öntvényében:nincsen abban lélek!
15. Hitvány és nevetséges dolgok azok,semmivé lesznek a megtorlás idején.
16. De nem ilyen Jákób osztályrésze,mert Ő a mindenség formálója,Izráel törzse pedig az ő tulajdona:Seregek Ura a neve.
17. Szedd föl a földről batyudat,ostromolt város lakosa!
18. Mert ezt mondja az Úr:Én most kiröpítem parittyámbólaz ország lakosait.Sarokba szorítom őket,rájuk fognak találni.
19. Jaj nekem, összetörtem,gyógyíthatatlan a sebem!Azt gondoltam, hogymajd csak kibíromezt a bajomat.
20. De ledöntötték sátramat,eltépték a sátorköteleket.Fiaim elhagytak, nincsenek.Nem feszíti ki senki a sátramat,nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21. Bizony, ostobák voltak a pásztorok,nem keresték az Urat.Ezért nem boldogultak,egész nyájuk szétszóródott.
22. Már a hír is megérkezett,nagy zúgás hangzikészak földje felől:Júda városai sivár pusztává válnak,sakálok tanyájává.
23. Tudom, Uram, hogy az embernem ura élete útjának,és a rajta járónem maga irányítja lépteit!
24. Fenyíts minket, Uram, de mértékkel,ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!
25. Töltsd ki lángoló haragodata pogányokra, akik nem tudnak rólad,és a népekre, amelyeknem hívják segítségül nevedet!Mert megemésztették Jákóbot,végleg megsemmisítettékés elpusztították lakóhelyét!