1. A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2. Emberfia! Kezdj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla:Oroszlán voltál a népek közt,de véged lett!Mint egy tengeri szörnyeteg,hullámokat vertél folyóidban,fölzavartad lábaiddal a vizet,és fölkavartad a folyókat.
3. Ezt mondja az én Uram, az Úr:Kivetem rád hálómat;sok népet gyűjtve összekihúzlak kerítőhálómmal.
4. Ledoblak a földre,sík mezőre vetlek,rád telepítek majdmindenféle égi madarat,jól tartok belőledminden földi állatot.
5. Testedet a hegyekre dobom,megtöltöm a völgyeket hulláddal.
6. Megöntözöm kifolyó véreddela földet, egészen a hegyekig,megtelnek vele a patakmedrek.
7. Amikor kimúlsz, befedem az eget,és elsötétítem csillagait;a napot felhővel takarom el,a hold fénye sem világít.
8. Minden égitestet elsötétítek miattad,és országodat sötétségbe borítom!– így szól az én Uram, az Úr.
9. Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez, azokba az országokba, amelyeket nem ismertél.