1. A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2. Emberfia! Kezdj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla:Oroszlán voltál a népek közt,de véged lett!Mint egy tengeri szörnyeteg,hullámokat vertél folyóidban,fölzavartad lábaiddal a vizet,és fölkavartad a folyókat.
3. Ezt mondja az én Uram, az Úr:Kivetem rád hálómat;sok népet gyűjtve összekihúzlak kerítőhálómmal.
4. Ledoblak a földre,sík mezőre vetlek,rád telepítek majdmindenféle égi madarat,jól tartok belőledminden földi állatot.
5. Testedet a hegyekre dobom,megtöltöm a völgyeket hulláddal.
6. Megöntözöm kifolyó véreddela földet, egészen a hegyekig,megtelnek vele a patakmedrek.
7. Amikor kimúlsz, befedem az eget,és elsötétítem csillagait;a napot felhővel takarom el,a hold fénye sem világít.
8. Minden égitestet elsötétítek miattad,és országodat sötétségbe borítom!– így szól az én Uram, az Úr.
9. Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez, azokba az országokba, amelyeket nem ismertél.
10. Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük. Szakadatlanul rettegni fog mindenki a maga életéért összeomlásod idején.
11. Mert ezt mondja az én Uram, az Úr:Elér téged Babilóniakirályának fegyvere!
12. Leterítlek tömegestüla hősök fegyverével,akik a népek közt a legkegyetlenebbek;elpusztítják Egyiptom büszkeségét,kipusztul népének egész tömege.
13. Kipusztítok minden állatota nagy vizek mellől,többé nem zavarja föl azokatember lába,állatok patája sem zavarja föl.
14. Akkor megtisztítom vizeiket,hogy olajként folyjanak folyóik!– így szól az én Uram, az Úr.
15. Amikor pusztává teszem Egyiptomot,és mindenestül elpusztul az ország,amikor megverem minden lakóját,akkor megtudják,hogy én vagyok az Úr.