9. Széppé tettem őt dús lombú ágaival,irigykedett is rá Éden minden fájaaz Isten kertjében.
10. Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Mivel magasra nőtt,és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé,felfuvalkodott, mert magasra nőtt,
11. a népek urának kezébe adtam:tegyen vele, amit akar.Bűne miatt taszítottam el.
12. Kivágták az idegenek,ledöntötték a legkegyetlenebb népek.A hegyekre és a völgyekbehullottak lombos ágai,hajtásai összetörve esteka földre, a patakmedrekbe.Árnyékából pedig elvonulta föld összes népe, és ott hagyta.
13. Ledőlt törzsére rátelepedettminden égi madár,hajtásain ott tanyázottminden mezei vad.
14. Azért ne nőjön túl magasraegy fa sem a víz mellett,ne nyújtsa tetejéta sűrű felhők közé!Ne bizakodjék el nagyságábansenki, ha a víz táplálja,mert mindenki halálra jut,a föld mélyébe,azokkal az emberekkel,akik leszálltak a sírba.
15. Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek.
16. Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17. Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18. Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt.Így jár a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.