1. A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2. Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről:Kihez hasonlítasz nagyságodban?
3. Nézd, Asszíria olyan volt,mint egy libánoni cédrus:szép ágú, árnyas lombúés magas növésű,a sűrű felhőkig ért a teteje.
4. Víztől nőtt meg nagyra,a mélység vize tette magassá,ennek a tövéhez árasztottafolyóit mindenfelől,csak patakjait bocsátottaa mező többi fáihoz.
5. Ezért lett magasabb növésűa mező többi fáinál:sok ága nőtt,és hosszú hajtásai letteka sok víztől, mely feléje áradt.
6. Ágain fészket rakottminden égi madár,hajtásai alatt fiadzotta mező minden vadja,s árnyékában lakott mindenféle nép.
7. Szép volt nagyságával,hosszan kinyúló ágaival,mert gyökerei sok vizet kaptak.
8. Nem volt hozzá fogható cédrusaz Isten kertjében,a ciprusoknak sem voltakhozzá hasonló ágai,és a platánoknak sem voltakolyan hajtásai, mint neki:Isten kertjében egy fának sem volthozzá hasonló szépsége.
9. Széppé tettem őt dús lombú ágaival,irigykedett is rá Éden minden fájaaz Isten kertjében.
10. Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Mivel magasra nőtt,és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé,felfuvalkodott, mert magasra nőtt,
11. a népek urának kezébe adtam:tegyen vele, amit akar.Bűne miatt taszítottam el.
12. Kivágták az idegenek,ledöntötték a legkegyetlenebb népek.A hegyekre és a völgyekbehullottak lombos ágai,hajtásai összetörve esteka földre, a patakmedrekbe.Árnyékából pedig elvonulta föld összes népe, és ott hagyta.
13. Ledőlt törzsére rátelepedettminden égi madár,hajtásain ott tanyázottminden mezei vad.
14. Azért ne nőjön túl magasraegy fa sem a víz mellett,ne nyújtsa tetejéta sűrű felhők közé!Ne bizakodjék el nagyságábansenki, ha a víz táplálja,mert mindenki halálra jut,a föld mélyébe,azokkal az emberekkel,akik leszálltak a sírba.
15. Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek.
16. Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17. Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18. Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt.Így jár a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.