11. Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12. Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13. Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14. Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15. Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16. Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17. Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18. Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20. Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?