4. Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6. Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10. Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11. Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12. Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13. Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.