12. Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13. Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20. Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!