1. Vén embert ne korholj, hanem kérleld, mint atyádat, a fiatalabbakat, mint testvéreket,
2. az öreg nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint húgokat, teljes szentséggel.
3. Az özvegyeket tiszteld, a valóban özvegyeket.
4. Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy ivadékai vannak, tanítsák meg először a saját házukat az istenfélelemre és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek, mert ez kedves az Istennek.
5. Annak, aki valóban özvegy és egyedül maradt, reménysége az Úrban van, az ilyen éjjel-nappal a könyörgések, és imádkozások mellett marad,
6. a bujálkodó ellenben már élve halott.
7. Ezeket parancsold meg, hogy feddhetetlenek legyenek.
8. Ha pedig valaki az övéiről s főleg házanépéről nem gondoskodik, az olyan a hitet megtagadta s rosszabb a hitetlennél.
9. Özvegyül ne írjanak be senkit hatvan éven alul, csak olyant, akinek egy férje volt,
10. aki mellett nemes tettek tesznek tanúságot, aki gyermeket nevelt, idegeneket megvendégelt, szentek lábát mosta, szorongatottakat megsegített, minden jó munkának nyomában volt.
11. A fiatalabb özvegyeket utasítsd el, mert ha a Krisztus ellenére túlteng bennük az indulat, s férjhez akarnak menni,
12. az az ítélet éri őket, hogy az első hitet félretették,
13. egyúttal, minthogy henyék, megtanulják a házról-házra őgyelgést, s nemcsak henyékké lesznek, hanem fecsegőkké, kandi népséggé, kik azt beszélik, amit nem kellene.
14. Azt akarom, hogy a fiatalok menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, házukat igazgassák, s az ellenfélnek semmi alkalmat ne adjanak a gyalázkodásra.
15. Némelyek le is tértek már az útról a sátánt követve.
16. Ha egy hívő asszonynak özvegyei vannak, tartsa el őket, és ne az eklézsiát terheljék, hogy a valóban özvegyeket lehessen megsegíteni.
17. Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az igével és tanítással fáradoztak.
18. Azt mondja ugyanis az írás: „Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” továbbá: „Méltó a munkás a bérére.”
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele Timóteushoz 5