1. Nem vagyok én szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam-e Urunkat, Jézust? Vajon nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?
2. Ha másoknak nem vagyok apostol, nektek bizonyára az vagyok. Mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
3. Azokkal szemben, akik vizsgálgatnak engem, védekezésem ez:
4. Nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
5. Nincs jogunk arra, hogy egy testvért feleségként magunkkal hordozzunk, mint ahogy a többi apostol, az Úrnak testvérei és Kéfás teszik?
6. Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
7. Ki katonáskodik bármikor is a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt, hogy ne ennék annak gyümölcséből? Ki terelget nyájat, hogy ne ennék a nyájnak tejéből?
8. Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Vagy a törvény is nem ezt mondja-e?
9. Mózes törvényében ugyanis írva áll: „Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” Vajon csak az ökrökre van az Istennek gondja?
10. Vagy talán értünk egyetemlegesen szól? Hiszen értünk írták meg, hogy a szántóvetőnek reménységgel kell szántania, és a cséplő a részesedés reményében csépel.
11. Ha mi nektek szellemieket vetettünk, nagy dolog, ha hús világához tartozókat készülünk aratni?
12. Ha mások részesednek abban a jogban, hogy a tiéteken rendelkezzenek, nem több-e a mi jogunk hozzá? Ha másoknak joguk van, hogy részesedjenek a tiétekben, nincs-e inkább nekünk? De nem éltünk ezzel a jogunkkal, hanem mindent tűrünk, csakhogy a Krisztus evangéliumának ne vessünk akadályt.
13. Nem tudjátok, hogy akik a szent dolgokkal munkálkodnak, a szentélyből származókból esznek? Hogy akik az oltár mellett foglalatoskodnak, az oltárról részt kapnak?
14. Így rendelte az Úr is az örömhír hirdetőinek, hogy az örömhírből éljenek.
15. Én azonban ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam ezekről, hogy velem is így történjék, mert jobb meghalnom, minthogy a dicsekvésemet valaki üressé tegye.
16. Azzal, hogy az örömhírt hirdetem, nem dicsekedhetem, mert kényszer ül rajtam, hisz jaj nekem, ha nem fogom az örömhírt szólni.
17. Ha ugyanis önként teszem, jutalmam van érte, ha önkéntelenül, sáfársággal bíztak meg.
18. De hát mi a jutalmam? Hogy mikor az örömhírt hirdetem, ingyenessé tehetem az örömhírt, hogy nem használom azt a jogomat, melyet az örömhír ad.
19. Szabad lévén ugyanis mindenektől, magamat mindenek rabszolgájává tettem, hogy a lehető legtöbbet megnyerjem.
20. Zsidóknak tudniillik olyan lettem, mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem, törvény alatt valóknak, mintha törvény alatt lévő volnék, pedig nem vagyok törvény alatt, hogy a törvény alatt lévőket megnyerhessem,
21. a törvénynélkülieknek, mintha törvénynélküli volnék, pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvényében vagyok, hogy a törvénynélkülieket megnyerjem.
22. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem, mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket.
23. Mindent megteszek az örömüzenetért, hogy annak részestársává legyek.
24. Nem tudjátok, hogy akik a pályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a babért? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
25. Mindenki, aki versenyez, mindenben megtartóztatja magát, amazok, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi hogy romolhatatlant.
26. Én mindenesetre úgy futok, hogy nem bizonytalanra, úgy öklözöm, mint aki nem levegőbe csapdos.
27. Sőt állütést adok a testemnek, és rabszolgává teszem azt, hogy amíg másokat versenybe hívok, én magam olyanná ne váljak, aki nem állja ki a próbát.