4. Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
5. legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
6. egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik.
7. A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
8. ezért mondja: „Felhágott a magasságba és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket.”
9. Az hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
10. aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
11. Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul
12. a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Krisztus testének építésére,
13. míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk,
14. hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
15. ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba,
16. kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
17. Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
18. elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,
19. kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.