3. Ennek lakása a sírokban volt és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni,
4. mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna.
5. Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott és kövekkel vagdalta magát.
6. De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte
7. és nagy hangon kiáltott: „Mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne kínozz engem!”
8. Mert Jézus azt mondta neki: „Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!”
9. Most megkérdezte őt: „Mi a neved?” „Légió a nevem – felelte neki –, mert sokan vagyunk!”
10. Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őt el arról a vidékről.
11. Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.
12. Rimánkodtak neki: „Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!”
13. Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba s a tóba belefulladt.
14. Pásztoraik erre elfutottak s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek– megnézni, hogy mi történt.