1. Átértek a tó túlsó partjára a gerazénusok vidékére.
2. Miután a hajóból kiszállt, a sírokból azonnal szembe jött vele egy ember, aki tisztátalan szellemben volt.
3. Ennek lakása a sírokban volt és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni,
4. mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna.
5. Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott és kövekkel vagdalta magát.
6. De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte
7. és nagy hangon kiáltott: „Mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne kínozz engem!”
8. Mert Jézus azt mondta neki: „Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!”
9. Most megkérdezte őt: „Mi a neved?” „Légió a nevem – felelte neki –, mert sokan vagyunk!”
10. Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őt el arról a vidékről.
11. Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.
12. Rimánkodtak neki: „Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!”
13. Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba s a tóba belefulladt.
14. Pásztoraik erre elfutottak s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek– megnézni, hogy mi történt.
15. Odaértek Jézushoz és látták, hogy az ördöngős, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van.
16. Azok aztán akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngőssel és a disznókkal.
17. Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból.
18. Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngős kérlelte, hogy vele lehessen.
19. De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Eredj haza a tieidhez és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, s hogy hogyan könyörült rajtad.”
20. Az el is ment és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.
21. Miután Jézus a hajóval újra átkelt a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt hozzá. Még a tóparton volt,
22. mikor eljött az egyik zsinagógafő, Jairus nevű. Ahogy meglátta őt, a lábához esett
23. és igen kérlelte őt: „Mivel a lányom a végét járja, jöjj el, vesd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen.”
24. El is ment vele. De nagy tömeg követte és szorongatták.
25. Ekkor hozzáment egy asszony, akinek tizenkét éve vérfolyása volt,
26. aki sok orvostól igen sokat szenvedett s mindenét, amije volt, rájuk költötte, de belőlük semmi haszna nem volt, hanem csak rosszabbul lett.
27. Ez az asszony, miután a Jézus dolgairól hallott, hozzáment a tömegben és hátulról megérintette a köpenyét.
28. Azt gondolta ugyanis: „Ha csak érinthetem a köpenyét, megmenekülök.”
29. Vérének forrása azonnal ki is száradt s észrevette testén, hogy az őt verő betegség ostorától meggyógyult.
30. Jézus is azonnal felismerte magán, hogy hatalmas erő távozott el tőle. Megfordult hát a tömegben és így szólt: „Ki fogta meg a köpenyemet?”
31. „Látod, hogy a tömeg szorongat – szóltak tanítványai – s mégis azt kérded, ki fogott meg?”
32. De ő körültekintett, hogy lássa azt, aki így tett vele.
33. Az asszony, aki tudta, hogy mi történik vele, ijedten és remegve odament, lábához borult és megmondta neki a teljes igazságot,
34. mire Jézus így szólt hozzá: „Leányom, hited megmentett! Eredj el békességben s légy egészséges, a téged verő ostortól szabad.”
35. Még beszélt, mikor emberek érkeztek a zsinagógafőtől és ezt mondották: „Leányod meghalt! Miért zaklatod még tovább a Tanítót?”
36. De Jézus, aki meghallotta a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógafőhöz: „Ne félj, csak higgy!”
37. Aztán nem engedte meg senkinek, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Jakab testvérének.
38. Mikor bementek a zsinagógafő házába, zajongó tömeget pillantott meg, mely sírt, jajveszékelt és igen kiáltozott.
39. Ahogy belépett, megszólította, őket: „Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem szunnyad.”
40. Erre kinevették. Ő azonban, miután mindannyijukat kiűzte, csak a gyermek atyját, anyját és a vele tartókat vitte magával s bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41. Ott megragadta a gyermek kezét és rászólt: „Talitha kum! Aminek fordítása: Leánykám azt mondom neked: Kelj fel.”
42. A leányka rögtön felkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. A nagy döbbenettől azonnal magukon kívül jutottak.
43. Ő meg szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki ne tudjon a dologról. Aztán szólt, hogy adjanak a leánykának enni.