1. A Krisztus Jézus örömhírének kezdete,
2. ahogy az Ézsaiás prófétánál írva található: „Íme, elküldöm követemet orcád előtt, az majd elkészíti utadat,
3. kiáltó szó hangzik a pusztában: Készítsetek utat az Úrnak, ösvényeit egyenesekké tegyétek.”
4. Úgy lett Bemerítő János a pusztában a bemerítkezésnek hirdetőjévé, mely a vétkek megbocsáttatását, az új felismerésre térést jelenti.
5. Ehhez a Jánoshoz kiment az egész júdeai vidék, a jeruzsálemiek is valamennyien, s bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba, azzal együtt vétkeiket is megvallották.
6. János teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselt csípeje körül, sáskákat és vadmézet evett.
7. Ezt hirdette: „Jön utánam valaki, aki nálam erősebb! Én még arra sem vagyok elegendő, hogy lehajoljak és sarujának szíját megoldjam.
8. Én vízbe merítettelek titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket meríteni!”
9. Azokban a napokban történt, hogy Jézus a galileai Názáretből odament és Jánossal bemeríttette magát a Jordánba.
10. Tüstént feljött a vízből és látta, hogy az egek meghasadnak, s a Szellem galambként rája száll.
11. Aztán szózat támadt az egekből: „Te vagy az én szeretett fiam, benned van gyönyörűségem.”
12. Ezután a Szellem azonnal kiűzte őt a pusztába.
13. A pusztában negyven napon át időzött, közben a sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal és az angyalok szolgálták ki.
14. Azután, hogy Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment s közben az Isten örömhírét így hirdette:
15. „Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek más felismerésre és higgyetek az örömhírnek!”
16. Mikor a galileai-tó mentén járt, meglátta Simont és Simon testvérét Andrást, amint a tóba körhálót vetettek. Tudniillik halászok voltak.
17. Jézus megszólította őket: „Jertek utánam és megteszem, hogy emberhalászokká lesztek!”
18. Tüstént otthagyták hálóikat és követték őt.
19. Kevéssel továbbmenvén, meglátta Zebedeus Jakabját és a testvérét Jánost, amint a hajóban hálóikat hozták rendbe.
20. Azonnal hívta őket, s ők atyjukat Zebedeust a béresekkel a bárkában hagyták és elmentek utána.
21. Aztán bementek Kapernaumba. Mindjárt szombaton Jézus bement a zsinagógába és tanításhoz fogott.
22. Tanítása megdöbbentette a zsinagógában lévőket, mert úgy tanította őket, mint aki Istentől fennhatóságot kapott s nem úgy, mint az írástudók.
23. Zsinagógájukban erre azonnal tisztátalan szellem hatásába került egy ember s felkiáltott:
24. „Hah! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!”
25. Jézus keményen rászólt: „Némulj el és menj ki belőle!”
26. A tisztátalan szellem erre összerángatta az embert és hangos kiáltással kiment belőle.
27. Mindannyian megdöbbentek, úgyhogy egymással vitatkoztak, és azt kérdezték: „Mi ez? Valami Istentől fennhatóságot nyert új tanítás? Csak úgy rendelkezik a tisztátalan szellemekkel, s azok engedelmeskednek neki.”
28. Azonnal szét is ment a híre mindenhova, Galilea egész környékére.
29. Tüstént azután, hogy a zsinagógából kijöttek, Jakabbal és Jánossal együtt bementek Simon és András házába.
30. Simon napa lázasan ágyban feküdt. Azonnal szóltak neki felőle.
31. Ő hozzálépett, a kezén megragadta és felkeltette. Az asszonyt azonnal elhagyta a láz s azután felszolgált nekik.
32. Mikor lenyugodott a nap és este lett, odahozták hozzá az összes gonoszul gyötrötteket s az ördöngősöket,
33. úgyhogy az egész város odagyűlt az ajtóhoz.
34. Sokakat gyógyított, kik sok mindenféle betegségtől gonoszul szenvedtek, sok ördögi szellemet űzött ki s nem hagyta szólni az ördögi szellemeket, mert azok felismerték őt.
35. Azután igen korán, még sötét éjszakában felkelt, kiment a városból egy puszta helyre és ott imádkozott.
36. Nyomon követték Simon és a vele lévők.
37. Midőn rátaláltak, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres!”
38. De ő ezt felelte nekik: „Menjünk máshová, a szomszédos kisebb városokba, hogy ott is hirdethessem a királyságot! Hiszen evégre jöttem.”
39. El is ment egész Galileába a zsinagógáikba s hirdette az igét és ördögöket űzött ki.
40. Hozzáment egy bőrpoklos is és térdreborulva esengett hozzá.” Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!” – mondta.
41. Mire ő szánalomra gerjedt, kinyújtotta kezét, megérintette őt és így szólt hozzá: „Akarom. Tisztulj meg!”
42. Nyomban eltávozott tőle a poklossága és megtisztult.
43. Jézus pedig felindult hangon szólva azonnal elűzte őt
44. s azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak! Tisztulásod fejében pedig vidd fel, amit Mózes elrendelt, bizonyságtételül nekik.”
45. Az elment, a dolgot sokfelé elhíresztelte s annyira ismertté tette, hogy azontúl az Úr mások láttára nem mehetett városba be, hanem kinn puszta helyeken tartózkodott. Mindamellett mindenünnen mentek hozzá.