22. Jézus, miután fontolgatásaikra rálátott, megszólította őket: „Mit fontolgattok szívetekben?
23. Mi kerül kevesebb fáradtságba: Azt mondani-é, vétkeidet megbocsátották, vagy ezt mondani: Kelj fel és járj?
24. Hogy azonban megtudjátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van arra, hogy a földön vétkeket megbocsásson, – így szólt a gutaütötthöz: Hozzád szólok, kelj fel, fogd fekhelyedet, és eredj haza!”
25. Erre az azonnal a szemük láttára felkelt, felemelte, amin feküdt, és Istent dicsőítve házába ment.
26. Mindannyian önkívületbe jutottak, dicsőítették Istent, és félelemmel telten így szóltak: „Ma hihetetlen dolgot láttunk.”
27. Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: „Kövess engem!”
28. Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt.
29. Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz.
30. A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”
31. Jézus ezt felelte nekik: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, csak azoknak, akik rosszul vannak.
32. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek.”
33. Azok meg így szóltak hozzá: „János tanítványai sűrűn böjtölnek, s végeznek könyörgéseket, ugyanúgy a farizeusok tanítványai is, de a tieid esznek és isznak.”
34. Jézus ezt felelte nekik: „Nem kényszeríthetitek a násznépet, hogy azalatt böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van.