16. De ő ezt felelte neki: „Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott.
17. Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd.
18. De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem.
19. Egy másik így szólott: Öt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem.
20. Újra egy másik így szólt: Feleséget vettem és ezért nem mehetek.
21. Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
22. Uram – szólt azután a rabszolga –, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely.
23. Eredj ki az utakra, a kerítésekhez – mondta erre az Úr a rabszolgának –, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam.
24. Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet.”
25. Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk:
26. „Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom.
27. Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom.
28. Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni?
29. Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék:
30. Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze.
31. Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene?