9. hátha jövőre gyümölcsöt terem. Ha azután nem terem, vágasd ki.”
10. Az egyik zsinagógában szombatnapon tanított.
11. Volt ott egy asszony, akin tizennyolc esztendő óta erőtlenség szelleme ült, össze volt görnyedve, egyáltalában nem tudott felegyenesedni.
12. Mikor Jézus meglátta őt, magához szólította, s ezt mondta neki: „Asszony, szabad vagy erőtlenségedtől.”
13. Ezzel rávetette kezét. Az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
14. Ekkor bosszankodván azon, hogy Jézus szombaton beteget gyógyított, megszólalt a zsinagógafő.” Hat nap van arra, hogy dolgozzatok – mondotta a tömegnek –, azokon jöjjetek orvoslásra és ne szombatnapon.”
15. De megszólalt az Úr: „Képmutatók – mondotta nekik –, közületek bárki eloldja úgy-e ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, és elvezeti, hogy megitassa?
16. Ábrahámnak ezt a leányát azonban, akit a sátán immár tizennyolc esztendő óta megkötözött, nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől?”
17. Az, amit mondott, megszégyenítette mindazokat, akik vele szembeszegültek, az egész tömeg ellenben örvendett mindazoknak a dicsőséges tetteknek, melyeket ő véghezvitt.
18. Ezt követőleg így szólt: „Mihez hasonló az Isten királysága? Mivel is vessem össze?
19. Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember a kertjében elvetett. A mustár felnőtt és fává lett, az ég madarai pedig fészket raktak ágai közé.”
20. Majd újra szólott: „Mihez hasonlítsam az Isten királyságát?
21. Kovászhoz hasonló, melyet egy asszony három mérce finom liszt közé rejtett, várva, míg az egész megkel.”
22. Városokon és falvakon utazott által, közben tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.