37. Miközben beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy reggelizzék nála. Bement és ledőlt.
38. A farizeus azonban csodálkozott, mikor látta, hogy a reggeli előtt nem végezte a vízbe mártást.
39. Az Úr azonban így szólt hozzá: „Na, ti farizeusok is megtisztogatjátok a pohárnak vagy a tányérnak külsejét, de a belsőtök hemzseg a ragadozástól és rosszaságtól.
40. Esztelenek. Nem ugyanaz készítette-e a belsőt is, aki a külsőt készítette?
41. Ne így cselekedjetek. A bennlevőket adjátok könyöradománynak, s egyszerre mindenetek tiszta lesz.
42. Ám, jaj néktek farizeusoknak, mert tizedet adtok a köményből, a rutából és mindenféle főzelékből, de elmellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket meg kellene tennetek, amazokat el nem hanyagolnotok.
43. Jaj nektek, farizeusoknak, mert a zsinagógákban az első ülést és a piacokon a köszöntéseket szeretitek.
44. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a felismerhetetlen sírok, az emberek rajtuk járnak, de nem tudnak róla.”
45. Megszólalt az egyik törvénytudó.” – Tanító – kérdezte tőle –, mikor ezeket mondod, minket is bántani akarsz?”