22. Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis összebeszéltek, hogyha valaki a Krisztusnak vallja Jézust, kivetik a zsinagógából.
23. Ezért mondták a szülei: „Elég koros, őt kérdezzétek.”
24. Másodszor is hivatták azt az embert, aki vak volt és így szóltak hozzá: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember vétkes.”
25. „Hogy vétkes-e, nem tudom – felelte az –, egyet tudok, hogy vak létemre most látok.”
26. „Mit tett veled, hogyan nyitotta meg szemedet?” – kérdezték tőle.
27. „Már megmondtam nektek – felelte nekik. Nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vajon ti is tanítványai akartok lenni?”
28. Azok gyalázkodva szóltak hozzá: „Te vagy a tanítványa neki, mi Mózes tanítványai vagyunk.
29. Mi tudjuk, hogy Mózesnek Isten szólott, de erről nem tudjuk, honnan való.”
30. Az ember ezt felelte nekik: „Ebben csak az a csudálatos, hogy nem tudjátok, hogy ő honnan való, bár ő nyitotta meg a szememet.
31. Tudjuk, hogy vétkezőkre az Isten nem hallgat, csak arra hallgat, aki istenfélő és az ő akaratát teszi.
32. Öröktől fogva nem hallotta senki, hogy született vaknak valaki megnyitotta volna a szemét.
33. Ha ő nem Isten mellől jött volna, nem volna képes tenni semmit.”