14. Már az ünnep közepén tartottak, amikor Jézus felment a szenthelyre és tanított.
15. A zsidók csodálkozva szóltak: „Mi a titka, hogy az Írásokat így ismeri, mikor nem tanulta?”
16. Jézus ezt felelte: „Amit én tanítok, nem enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17. Ha valaki akarja az ő akaratát tenni, felismeri erről a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy magamtól beszélek.
18. Aki magából beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az olyan ember igaz, az olyanban hamisság nincsen.
19. Úgy-e, hogy Mózes adta nektek a törvényt? Közületek mégsem teszi meg senki a törvényt. – Miért igyekeztek hát megölni engem?”
20. „Ördögi Szellemed van – felelte a tömeg – Ki akar téged megölni?”
21. Jézus ezt felelte nekik: „Egy munkát hajtottam végre és mindnyájan csodálkoztok rajta.
22. Azért hát meg kell változtatnotok gondolkodástokat, mert ti, akiknek Mózes a körülmetélkedést adta – ugyan nem Mózestől, hanem az atyáktól való az –, szombaton is körülmetélitek az embert.
23. Ha szombaton körülmetélhető az ember anélkül, hogy Mózes törvényét felbontanák, rám megharagusztok, mert szombaton egy embert egészen egészségessé tettem?
24. Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!”
25. „Vajon nem ő az, akit megölni akarnak? – kérdezte most néhány jeruzsálemi.
26. – Nézzétek csak mily szabadon beszél, és semmit sem szólnak neki. Vajon valóban felismerték az elöljárók, hogy ő a Krisztus?
27. De még nem! Erről tudjuk, hogy honnan való, ha azonban a Krisztus eljő, senki sem fogja tudni, honnan jön.”