1. Ezek után Jézus Galileában járt-kelt, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók őt megölni igyekeztek.
2. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátorverés.
3. Testvérei azt mondták Jézusnak: „Menj innen tovább, eredj Júdeába, hogy tanítványaid lássák tetteidet, melyeket teszel.
4. Mert senki sem tesz ilyesmit rejtekben, hanem a nyilvánosságra törekszik. Ha ilyen dolgokat teszel, állj ki vele a világ szeme elé.”
5. Mert még testvérei sem hittek benne.
6. Jézus erre ezt mondta nekik: „Az én időm még nincs itt, a ti időtök mindenkor készen áll.
7. Titeket nem gyűlölhet e világ, de engemet gyűlöl, mert én ellene teszek tanúságot, hogy az, amin munkálkodik rossz.
8. Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.”
9. Azután, hogy ezeket megmondta nekik, Galileában időzött.
10. Amint azonban testvérei felmentek az ünnepre, akkor ő is felment nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar.
11. A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: „Hol van ő?”
12. Nagy zúgás volt a tömegben miatta. Némelyek azt mondták róla, hogy „jó,” mások meg: „nem az – ellenkezőleg –, eltévelyíti a tömeget.”
13. A zsidóktól való félelem miatt azonban nyíltan senki sem beszélt róla.
14. Már az ünnep közepén tartottak, amikor Jézus felment a szenthelyre és tanított.
15. A zsidók csodálkozva szóltak: „Mi a titka, hogy az Írásokat így ismeri, mikor nem tanulta?”
16. Jézus ezt felelte: „Amit én tanítok, nem enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17. Ha valaki akarja az ő akaratát tenni, felismeri erről a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy magamtól beszélek.
18. Aki magából beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az olyan ember igaz, az olyanban hamisság nincsen.
19. Úgy-e, hogy Mózes adta nektek a törvényt? Közületek mégsem teszi meg senki a törvényt. – Miért igyekeztek hát megölni engem?”
20. „Ördögi Szellemed van – felelte a tömeg – Ki akar téged megölni?”
21. Jézus ezt felelte nekik: „Egy munkát hajtottam végre és mindnyájan csodálkoztok rajta.
22. Azért hát meg kell változtatnotok gondolkodástokat, mert ti, akiknek Mózes a körülmetélkedést adta – ugyan nem Mózestől, hanem az atyáktól való az –, szombaton is körülmetélitek az embert.
23. Ha szombaton körülmetélhető az ember anélkül, hogy Mózes törvényét felbontanák, rám megharagusztok, mert szombaton egy embert egészen egészségessé tettem?
24. Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!”
25. „Vajon nem ő az, akit megölni akarnak? – kérdezte most néhány jeruzsálemi.
26. – Nézzétek csak mily szabadon beszél, és semmit sem szólnak neki. Vajon valóban felismerték az elöljárók, hogy ő a Krisztus?
27. De még nem! Erről tudjuk, hogy honnan való, ha azonban a Krisztus eljő, senki sem fogja tudni, honnan jön.”
28. Jézus, aki éppen a szenthelyen tanított, ekkor felkiáltott: „Ismertek is engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok. Magamtól én nem jöttem, hanem van valaki, egy igaz, aki engem küldött, akit ti nem ismertek.
29. Én ismerem őt, mert mellőle való vagyok és ő küldött el engem.”
30. Igyekeztek elfogni őt, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.
31. A tömegből ellenben sokan hittek benne és azt mondogatták: „Fog-e több jelt tenni a Krisztus, ha eljön, mint amennyit ő tett?”
32. Meghallották a farizeusok, hogy a zúgolódó tömeg ilyeneket beszél róla, azért a főpapok és farizeusok szolgákat küldtek el, hogy letartóztassák őt.
33. „Még egy kevés ideig veletek vagyok – mondta Jézus – azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34. Keresni fogtok engem, de nem fogtok megtalálni. Ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek.”
35. Eme a zsidók azt beszélték egymás közt: „Hová készül menni, hogy mi nem fogjuk őt megtalálni? Talán a hellének közé, a szétszóródottakhoz készül a helléneket tanítani?
36. Mit jelent az a beszéd, amelyet mondott: Keresni fogtok, és nem fogtok megtalálni és: Oda, ahol én leszek, ti nem jöhettek?”
37. Az ünnep utolsó nagy napján Jézus kiállott és felkiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!
38. Annak, aki hisz bennem, amint az Írás mondja, élő víznek árjai folynak majd belsejéből.”
39. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit kapniuk kellett azoknak, akik benne hittek. Nem volt ugyanis még Szellem, mert Jézus nem dicsőült meg.
40. Voltak a tömegben olyanok, akik, mikor ezeket a szavakat hallották, így szóltak: „Valóban próféta ő.”
41. Mások ezt mondták: „Ő a Krisztus.” Megint mások így szóltak: „Na, majd éppen Galileából jön el a Krisztus?
42. Nem azt mondta az Írás: Dávid magvából, Bethlehemből, abból a faluból jön a Krisztus, ahol Dávid élt?”
43. Meghasonlott a tömeg miatta.
44. Közölök némelyek el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét.
45. Ekkor visszamentek a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz. – „Miért nem hoztátok őt ide?” – kérdezték tőlük.
46. A szolgák ezt felelték: „Még soha ember úgy nem beszélt, mint ahogy ez az ember szól!”
47. A farizeusok erre is feleltek: „Ti is el vagytok tévelyítve?
48. Vajon az elöljárók vagy a farizeusok közül hitt valaki benne?
49. De a tömeg, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!”
50. Közülük egy azonban, Nikodémus, aki megelőzőleg meglátogatta őt, így szólt hozzájuk:
51. „Elítél-e valakit a mi törvényünk, akit ki nem hallgat előbb, és nem tudja meg, miket csinál?”
52. „Vajon te is Galileából való vagy? – kérdezték tőle. – Kutass utána és lásd meg, hogy Galileából nem származott próféta!”
53. Azzal ki-ki házába ment.