23. Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget,
24. így szólt: „Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad.” Azok kinevették.
25. Miután aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét és az felkelt.
26. Azon az egész földön szétment a hír felőle.
27. És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”
28. Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: „Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?”
29. „Hisszük, Uram!” – mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: „Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!”
30. És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: „Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!”
31. De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.
32. Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngőst hoztak hozzá.
33. Ő kiűzte az ördögi szellemet s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: „Még sohasem láttak ilyesmit Izráelben!”
34. De a farizeusok ezt mondták: „Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.”
35. Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított.
36. S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk.
37. Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató.
38. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!”