fejezetek

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28

Újszövetség

Az Öröhír Márk Szerint 9 Csia Lajos Biblia (CSIA)

1. Be is szállt a hajóba és átkelt a tavon. Mikor a saját városába ért,

2. hordágyra helyezve egy gutaütöttet vittek hozzá. Mikor látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Bízzál, fiam! Vétkeid bocsánatot nyernek.”

3. Egyszerre csak néhány írástudó ezt mondta egymás között: „Káromol ez az ember.”

4. Jézus, aki ismerte tűnődéseiket, megkérdezte: „Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben?

5. Ugyan mi jár kevesebb fáradtsággal: azt mondani-e: Bocsánatot nyernek vétkeid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

6. Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van a földön arra, hogy vétkeket megbocsásson,” – ezzel odaszólt a gutaütötthöz: „Kelj fel, fogd az ágyadat s eredj haza!”

7. Az fel is kelt és hazament.

8. Mikor a sokaság meglátta ezt, elcsodálkozott s dicsőíteni kezdte az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra felhatalmazást adott az embereknek.

9. Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak.” Kövess engem” – mondta neki, mire az felkelt és követte.

10. Történt aztán, hogy mikor benn a házban asztalhoz dőlt, egyszer csak sok vámszedő és vétkező ment oda s Jézussal és tanítványaival együtt szintén asztalhoz dőltek.

11. Mikor a farizeusok azt meglátták, beszédbe ereszkedtek tanítványaival: „Miért eszik Tanítótok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”

12. Ahogy Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem azoknak, akik gonoszul szenvednek.

13. Ha elmentek, tanuljátok meg ezt: Könyörületet akarok, nem áldozatot, mert én nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.”

14. Akkoriban János tanítványai jöttek hozzá ezzel a kérdéssel: „Miért van, hogy amíg mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek?”

15. „Hát lehetséges – felelte nekik – hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek, amíg a vőlegény náluk tartózkodik? Jöhetnek napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor majd böjtölni fognak.

16. Régi köpenyre senki sem tesz toldatlan (új) anyagból foltot, mert az, amivel a lyukat betölti, magához szakítja a köpenyt s, így még rosszabb szakadása támad.

17. Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, ha mégis megteszik, szétszakadnak a tömlők, a bor elfolyik, s a tömlők elpusztulnak, hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és úgy mind a kettő megmarad együtt.”

18. Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte s úgy kérte: „Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet és megéled!”

19. Jézus felkelt s tanítványaival együtt követte a főembert.

20. Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett és megfogta köpenyének bojtját.

21. Ha csak megfogom köpenyét – szólt magában – megmenekülnék!

22. Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: „Bízzál leányom! Hited máris megmentett.” Meg is menekült az asszony attól az órától fogva.

23. Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget,

24. így szólt: „Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad.” Azok kinevették.

25. Miután aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét és az felkelt.

26. Azon az egész földön szétment a hír felőle.

27. És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”

28. Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: „Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?”

29. „Hisszük, Uram!” – mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: „Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!”

30. És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: „Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!”

31. De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.

32. Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngőst hoztak hozzá.

33. Ő kiűzte az ördögi szellemet s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: „Még sohasem láttak ilyesmit Izráelben!”

34. De a farizeusok ezt mondták: „Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.”

35. Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított.

36. S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk.

37. Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató.

38. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!”