5. Fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét, amiről most nem szükséges külön szólni.
6. Ezeket így elrendezve, az első sátorba mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére.
7. A másodikba azonban egy-egy évben egyszer, csak maga a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldoz.
8. A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, mert még fennáll az első sátor,
9. ami példázat a jelenkori időre, hogy olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.
10. Éppen úgy, ahogy az ételek, italok, meg különböző tisztálkodási szertartások csak külső rendelkezések, amelyek csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
11. Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja, nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem evilágból való sátoron keresztül jelent meg.
12. Nem bakok és tulkok vérével, hanem tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
13. Mert ha a bakoknak és bikáknak vére, meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, úgyhogy külsőleg megtisztulnak,
14. mennyivel inkább Krisztusnak vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát ártatlanul áldozta fel Istennek, megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.
15. Így tehát egy új szövetség közbenjárója lett Ő, hogy meghalva az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
16. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
17. Mivel a végrendelet csak halál esetén érvényes. Ha pedig él a végrendelkező, akkor nem érvényes.
18. Innen van az, hogy az első szövetséget sem kötötték meg vér nélkül.
19. Mert amikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a borjúknak és bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt és meghintette magát a könyvet és az egész népet,