1. Miután Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által,
2. akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot is teremtette,
3. aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felségnek jobbjára ült,
4. annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5. Mert kinek mondta valaha is az angyalok közül: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged?“ Vagy ezt: „Én leszek neki atyja, és ő lesz nekem fiam?“
6. Amikor pedig behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: „Imádják őt az Isten angyalai.“
7. Az angyalokról így szól: „Az angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.“
8. Ámde a Fiúról így: „A te királyi széked, ó, Isten, megáll örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája.
9. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot, ezért felkent téged az Isten, a te Istened, öröm olajával társaid fölé.
10. Uram, te kezdetben alapítottad a földet és a te kezed alkotása az ég.
11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,
12. palásként összehajtod azokat, te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el.“
13. Melyik angyalnak mondta: „Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.“
14. Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?