22. Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
23. és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?
24. Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25. amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.
26. És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.
27. Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,
28. mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“
29. És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“
30. Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.
31. Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
32. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,
33. amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“