18. Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19. Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
20. De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?
21. A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?
22. Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
23. és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?
24. Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25. amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.
26. És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.
27. Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,
28. mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“