16. Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17. Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“
18. Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19. Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
20. De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?
21. A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?
22. Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
23. és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?
24. Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25. amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.
26. És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.
27. Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,
28. mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“
29. És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“
30. Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.
31. Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.