14. Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen!
15. Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“
16. Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17. Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“
18. Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19. Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
20. De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?
21. A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?
22. Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,