9. Régen törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével, felelevenedett a bűn,
10. én pedig meghaltam. Így az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra lett.
11. Mert a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által megcsalt és megölt.
12. De azért a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.
13. Tehát ami jó, az lett halálommá? Semmiképpen! Inkább a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, hogy a jó által szerez nekem halált, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve.
15. Mert amit cselekszem, nem ismerem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz az én testemben jó. Mert az akarás megvan ugyan bennem, de a jót véghez vinni nem tudom.
19. Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok.
20. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
21. Megtalálom azért magamban ezt a törvényt: noha a jót akarom cselekedni, mégis a rosszat teszem.
22. Mert gyönyörködöm ugyan Isten törvényében a belső ember szerint,
23. de látok egy másik törvényt tagjaimban, amely ellenkezik elmém törvényével és rabul ad a bűn törvényének, amely tagjaimban van.
24. Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálra ítélt testből?