5. Mert amikor testben voltunk, a törvény által ébresztett bűnös indulatok uralkodtak rajtunk, hogy a halálnak gyümölcsözzenek.
6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minthogy meghaltunk arra nézve, ami eddig fogva tartott, hogy szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában.
7. Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hiszen a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!“
8. De a bűn a parancsolat által alkalmat talált arra, hogy bennem gonosz kívánságot ébresszen, mert törvény nélkül a bűn halott.
9. Régen törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével, felelevenedett a bűn,
10. én pedig meghaltam. Így az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra lett.
11. Mert a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által megcsalt és megölt.
12. De azért a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.
13. Tehát ami jó, az lett halálommá? Semmiképpen! Inkább a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, hogy a jó által szerez nekem halált, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve.
15. Mert amit cselekszem, nem ismerem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.