20. Ekkor hozzáment a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
21. Ő pedig megkérdezte tőle: „Mit akarsz?“ Ő ezt mondta neki: „Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban: egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.“
22. Jézus pedig ezt felelte neki: „Nem tudjátok, mit kértek. Megisszátok-e a poharat, melyet én iszom? És megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?“ Azt mondták neki: „Meg.“
23. Erre ő azt mondta nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.“
24. Amikor ezt meghallotta a többi tíz, bosszankodtak a két testvérre.
25. Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak szolgáikon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26. De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok,
27. és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28. Amint az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.“
29. Amikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
30. És íme, két vak, aki az út mellett ült, meghallva, hogy Jézus arra megy el, elkezdett kiáltozni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“
31. A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“
32. Jézus pedig megállt, és megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?“
33. Ők így feleltek neki: „Azt, Uram, hogy megnyíljanak szemeink.“
34. Jézus pedig megszánta őket, megérintette szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt.