7. Ekkor Heródes titkon hívatta a bölcseket, szorgalmasan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét.
8. Elküldte őket Betlehembe, és azt mondta nekik: „Menjetek el, szorgalmasan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek neki.“
9. Ők pedig a király beszédét meghallgatták, és elindultak. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérve megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
10. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek.
11. Bementek a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva tisztességet tettek neki, kincseiket kitárva ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
12. Mivel álmukban intést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.
13. Mikor pedig elmentek, megjelent Józsefnek az Úr angyala álmában, és mondta neki: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, fuss Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom neked, mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.“
14. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjjel, és Egyiptomba ment.
15. És ott volt egészen Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.“
16. Ekkor Heródes látta, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodott, kiküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és azon aluli gyermeket a szerint az idő szerint, ahogyan azt pontosan megtudta a bölcsektől.
17. Ekkor teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott, midőn így szólt:
18. „Szó hallatszott Rámában, sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel siratta fiait, és nem akart megvigasztalódni, hogy nincsenek.“