12. Mit gondoltok, ha valamelyik embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, vajon nem hagyja-e őket ott, és a hegyekbe elmenve nem keresi-e meg azt, amely eltévelyedett?
13. És ha történetesen megtalálja, bizony mondom néktek, inkább örvend annak az egynek, mint a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedett el.
14. Hasonlóképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.“
15. „Ha pedig atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.
16. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú vallomásával erősítsen meg minden szót.
17. Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18. Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz, amit feloldotok a földön, a mennyben is oldva lesz.
19. Ismét mondom néktek, hogyha ketten közületek egyetértenek a földön minden dologban, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.
20. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.“
21. Ekkor odament hozzá Péter, és ezt mondta: „Uram, hányszor lehet atyámfiának ellenem vétkeznie, és neki megbocsátanom? Még hétszer is?“
22. Jézus ezt mondta neki: „Nem azt mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23. Ezért hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki számot akart vetni az ő szolgáival.
24. Amikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer talentummal volt adós.
25. Mivel nem tudott fizetni, megparancsolta ura, hogy adják el őt, feleségét és gyerekeit, és mindenét, amije van, és fizessen.
26. A szolga ezért leborult előtte, könyörgött neki, és ezt mondta: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
27. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta őt, és az adósságát is elengedte neki.