17. Azok pedig ezt mondták neki: „Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk.“
18. Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide hozzám.“
19. Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, szemeit az égre emelte, hálát adott, megszegte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20. Mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21. Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22. Mindjárt ezután Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23. És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott.
24. A hajó pedig ekkor már a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mert a szél szembe fújt.
25. Az éjszaka negyedik részében hozzájuk ment Jézus a tengeren járva.
26. Amikor látták a tanítványok, hogy a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben kiáltoztak.
27. Jézus azonnal hozzájuk szólt, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!“
28. Péter ekkor így felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízen.“