1. Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger mellett.
2. Nagy sokaság gyűlt köréje, akkora, hogy bement a hajóba leülni, az egész sokaság pedig a parton állt.
3. Sokat beszélt nekik példázatokban: „Íme, kiment a magvető vetni,
4. és amikor vetett, némely mag az útszélre esett, s jöttek a madarak, felkapdosták azt.
5. Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok föld volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6. De amikor a nap felkelt, kiégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7. Némelyek pedig tövisek közé estek, és a tövisek fölnövekedve megfojtották azt.
8. Némely pedig a jó földbe esett, és gyümölcsöt termett, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit.
9. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!“
10. A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: „Miért beszélsz hozzájuk példázatokban?“
11. Ő pedig ezt felelte nekik: „Azért, mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, őnekik pedig nem adatott meg.
12. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
13. Azért szólok nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.“
14. „És beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne ismerjetek!
15. Mert megkövéredett e nép szíve, füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.“
16. „A ti szemeitek boldogok, hogy látnak, és a ti füleitek, hogy hallanak.