14. De elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem volt velük több a hajóban.
15. És Jézus figyelmeztette őket, mondván: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!“
16. Ekkor egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerünk.
17. Jézus pedig észrevette ezt, és mondta nekik: „Miért tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még most sem látjátok be és nem értitek? Mégis kemény a szívetek?
18. Van szemetek, és nem láttok, és van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek
19. mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele?“ Mondták neki: „Tizenkettőt.“
20. „Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele?“ Azok pedig mondták: „Hetet.“
21. És mondta nekik Jézus: „Hogy nem értitek hát?“
22. Azután Betsaidába ment, és egy vakot vittek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.
23. Ő pedig megfogta a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül, és a szemeibe köpve és kezeit reátéve, megkérdezte őt, vajon lát-e valamit.
24. Az pedig föltekintve mondta: „Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.“
25. Azután kezeit ismét rátette annak szemeire, ő pedig feltekintett vele, és meggyógyult, és messze és világosan látott mindent.
26. És hazaküldte, mondván: „Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.“
27. És elment Jézus tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?“