1. Azokban a napokban, mivel ismét fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és mondta nekik:
2. „Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadik napja, hogy velem vannak, és nincs mit enniük;
3. és ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek.“
4. A tanítványai pedig ezt felelték neki: „Honnan laktathatná jól ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?“
5. És megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?“ Azok pedig mondták: „Hét.“
6. Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vette a hét kenyeret, és hálákat adva, megszegte, és adta az ő tanítványainak, hogy tegyék eléjük. És a sokaság elé tették.
7. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adva azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
8. Ettek azért, és jóllaktak; és fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral.
9. Akik pedig ettek mintegy négyezren voltak. Ezután elbocsátotta őket.
10. És azonnal hajóba szállt tanítványaival, és elment Dalmanuta vidékére.
11. Kijöttek hozzá a farizeusok, és kezdték őt faggatni, mennyei jelt kívánva tőle, hogy kísértsék őt.
12. Ő pedig lelkében felfohászkodva, ezt mondta: „Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom nektek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.“
13. És otthagyva őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.