32. És hoztak hozzá egy nehezen beszélő siketet, és kérték őt, hogy tegye reá kezét.
33. Ő pedig, mikor kivitte azt egymagában a sokaságból, ujját fülébe dugta, és ujjára köpve megérintette a nyelvét,
34. föltekintett az égre, fohászkodott, és ezt mondta neki: „Effata“, azaz: „nyílj meg!“
35. És azonnal megnyíltak fülei, és nyelvének kötele is megoldódott, és helyesen beszélt.
36. És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték,
37. és szerfelett álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.“