28. Az pedig így felelt neki: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.“
29. Erre ezt mondta neki: „Ezért a beszédért eredj el, az ördög kiment a leányodból.“
30. És hazamenve, úgy találta, hogy az ördög már kiment belőle, a leány pedig az ágyon feküdt.
31. Aztán ismét kimenve Tírusz és Szidón határaiból, a Galileai-tengerhez ment, a Tízváros határain át.
32. És hoztak hozzá egy nehezen beszélő siketet, és kérték őt, hogy tegye reá kezét.
33. Ő pedig, mikor kivitte azt egymagában a sokaságból, ujját fülébe dugta, és ujjára köpve megérintette a nyelvét,
34. föltekintett az égre, fohászkodott, és ezt mondta neki: „Effata“, azaz: „nyílj meg!“