1. Mikor pedig elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja és Salómé drága keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék őt.
2. Korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz mentek napkeltekor,
3. és ezt mondták maguk között: „Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?“
4. És odatekintve látták, hogy a kő el van hengerítve; pedig az felette nagy volt.
5. És bemenve a sírboltba, láttak egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve, és megrémültek.
6. Az pedig mondta nekik: „Ne féljetek! A Názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Föltámadott, nincsen itt. Íme, a hely, ahová őt helyezték.
7. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.“
8. Ekkor igen hamar kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek.
9. Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott, megjelent először a magdalai Máriának, akiből hét ördögöt űzött ki.
10. Ő elment, és jelentette ezt azoknak, akik vele voltak, keseregtek és sírtak.
11. Amikor pedig ezek hallották, hogy él, és ő látta, nem hitték el.
12. Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban, útközben, amikor a mezőre mentek.
13. Ezek is elmentek, és jelenték a többieknek, de nekik sem hittek.
14. Azután, amikor asztalnál ültek, megjelent magának a tizenegynek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek.